📘 Reklamált a lelkem... Már fiatal koromban is fontos volt, milyen ruhát viselek. Nem volt Barbie baba alakom, így hát rosszul éreztem magam, amikor például a szoknyám elcsavarodott rajtam. Mindig kerestem a megoldást. Nem fogadtam el, hogy csak bennem lehet a hiba, ha valami nem állt jól rajtam. Akkoriban az üzletekben még nem volt olyan nagy kínálat, mint ma, és a jó minőség sem volt általános. Kamaszként gyakran hallottam: – Miért vagy mindig elégedetlen? Miért nem jó neked az, ami másnak megfelel? Azért. Mert rosszul éreztem magam egy konfekcióruhában. Nem azért, mert túl nagyok voltak az igényeim, hanem mert csavarodott a szoknya. A blúz ujjhossza, válla, karkivágása soha nem stimmelt. Nem értettem, mások ezt miért nem látják? Miért nem adnak igazat? ❗ Majdnem elhittem... Már-már elhittem, hogy túlzás, amit csinálok. Hogy túl érzékeny vagyok, és fogadjam el: ami a többségnek megfelel, az a helyes. Kamaszként belül tomboltam. Éreztem a környezetem igazságtalan reakcióját. D...